Les voyageurs européens chez les peuples finno‑ougriens au Moyen Âge et au début de l’âge moderne

Résumé Fr En Hu

Les sources historiques antiques et du haut Moyen Âge ne présentent que peu de données concernant les peuples finno‑ougriens. C’est à partir du ixe siècle que les informations se multiplient. C’est Othtere, un noble norvégien provenant de l’Helgoland, qui rendit compte au roi anglais Alfred le Grand de l’existence d’un peuple appelé « bjarmja » vivant au nord de la péninsule scandinave et parlant sans doute un dialecte du same. Dans les années 1230, le moine Julien, un dominicain, partit vers l’Est en quête des parents des Hongrois. Sur le chemin du retour il traversa le pays mordve. Quelques années plus tard, les franciscains en route pour la cour royale mongole (Plano Carpini et ses compagnons, Rubrouck) rapportèrent eux aussi l’existence des Mordves. Siegmund Herberstein, un diplomate habsbourgeois, dans l’ouvrage intitulé Rerum moscoviticarum commentarii, parle de certains peuples ouraliens. Dans la seconde moitié du xvie siècle les navigateurs anglais contournèrent la Scandinavie jusqu’à l’océan glacial Arctique et entrèrent en contact avec les Sames et avec les Nénetses. Les Anglais ouvrirent la voie à d’autres voyageurs : des commerçants affluèrent depuis les territoires hollandais, allemands et italiens.

There are few data about the Finno‑Ugric peoples in the antique sources and sources from early Middle‑Ages. Information starts to be abundant from the 9th century on. Othtere, a Norwegian nobleman from Helgoland reported to the English kind Alfred the Great about a people called the “Byarmya” who lived in the north of the Scandinavian Peninsula and probably spoke a Saami dialect. Around 1230, a Dominican monk called Julian travelled east looking for the people who were language relatives to the Hungarians. On the journey home he went through Mordvinian lands. Some years later, Franciscan friars, Plano Carpini and his companions, as well as Rubrouck, travelling towards the Mongol royal court, mentioned the Mordvinian. Siegmund Herberstein, a diplomat from the Habsburg court, mentions some Uralic peoples in his Rerum moscoviticarum commentarii. In the second half of the 16th century, English navigators bypassed Scandinavia, and in the Arctic Ocean had contacts with the Saami and the Nenets. They opened the way to other travellers: merchants converged from Dutch, German and Italian territories.

Az ókori és kora középkori történeti források kevés adatot tartalmaznak a finnugor népekről. A Tacitus és Jordanes műveiben fennmaradt népnevek (aestii, sithoni, merens, vasinabronca stb.) és a hozzájuk kapcsolódó adatok alapján az sem dönthető el bizonyosan, hogy az adott szövegrészlet vajon finnugor népekre vonatkozik‑e. Az információk a 9. századtól kezdenek gyarapodni.A Helgolandból származó Othtere, norvégiai nemesúr Nagy Alfréd angol királynak számolt be a Skandináv‑félsziget északi részén élő bjarma nevű népről. A bjarmák valószínűleg a számi nyelv egyik nyelvjárását beszélték.Az 1230‑as években a domonkos rendi Julianus járt keleten, a magyarok rokonait keresvén. Hazafelé vezető útján átutazott a mordvinok földjén, és erről úti jelentésében is beszámolt. Pár évvel később a mongol fejedelmi udvarba utazó ferences rendi szerzetesek (Plano Carpini és társai, Rubrouck) szintén hoztak híreket a mordvinokról.A Habsburg‑diplomata Siegmund Herberstein 1517‑ben és 1526‑ban járt Moszkvában. Vendéglátóit kifaggatva részletes leírást készített Oroszországról. A Rerum moscoviticarum commentarii címen kiadott könyvében előforduló finnugor és szamojéd népek a következők: mordvin, cseremisz, szamojéd, vogul, jugra, kajaniak, lopari. Herberstein megemlíti azokat a vidékeket és városokat is, ahol az oroszon kívül egy másik nyelvet is beszélnek. A Beloozeróban és környékén, az Usztyugi területen, Papin városában és a Permi területen a Herberstein által meg nem nevezett nyelvek is csak valamilyen finnugor nyelvek lehettek.Herberstein híradása nyomán felélénkült az érdeklődés Oroszország iránt. A 16. század 2. felében a Skandináv félszigetet körbehajózva az angol hajósok kijutottak az Északi Jeges‑tengerre, és kapcsolatba kerültek a számikkal, valamint a szamojéd nyelvű nyenyecekkel is. Stephen Burrough úti jelentésében közölt egy rövid számi szójegyzéket, Richard Johnson pedig részletesen beszámolt egy nyenyec sámánszertartásról.Az angolok nyomában jöttek a hollandok, de német és olasz területekről is érkeztek kereskedők Moszkvába. Egyes kereskedők és diplomaták Moszkva érintésével tovább indultak Perzsia felé. A Volgán lefelé haladva értesüléseket szereztek a nagy folyó két partján élő különböző finnugor népekről is. Mások művei mellett a Habsburg‑szolgálatban állt magyar Kakas István beszámolója is tartalmaz a cseremiszekre vonatkozó információkat.